Tegnap láttalak megint

TEGNAP LÁTTALAK MEGINT

Tegnap véletlen láttalak megint.

Könnyen lépdelél az utca forgatagban,

mint elpergő rozsdafolt a nyári napban,

melyre ablakából az ősz rálegyint.

Vitted hintáztatón a hátizsákot.

Az emeletes házak veranda-üvegje

beleremegett a bókoló ütembe,

s a visszhang ismerős dallamot játszott.

Aztán elnyelt a Metro kapualja,

s a bánatos-vidám embertömeg,

de a pillanatot boldog ihlet szállta meg,

s éreztem, visszatartott valaki karja.

Majd áldón engedett el, lehanyatlott,

s futott veled a percek sokasága.

Akkor láttam, ahogy mulandósága

megérintette a lángoló napot.

2OO2.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

♫♥*♫♥~*♫♥♫♥~*♫♥*♫♥~*♫♥♫♥~*♫♥*♫♥~*♫♥