PRÉLUDE
FINESSE
Úsznak
a felhők. Béget
a
mező ezer kolompja.
Lassan
az alkony eléget,
rongy
parazsát a nap
szívemre
dobja.
Gulyák bandukolnak. Az est
hamvas
szőnyeget halkan terít.
Ráncos
kézzel pergamenre fest
a
vöröslő látóhatár, megölel
s
a csöndben kifeszít.
Patak
is alig csobban. Kúszik
a
sás az éji paplan felé.
Hívogató
hangod is elúszik,
álmom
szénaboglyája gördül
a
dombon lefelé.
2002.
A Holdfény kertek alatt című kötetből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése