Nézd hogy kúszik...

NÉZD HOGY KÚSZIK...

Nézd hogy kúszik, lopakszik az este,

árva ágvégen csüng a határ,

nyomában hűs borzongás, kifeslve,

ónos köd csíkja hajadra száll.

Meglep-e hűs, szállongó pernyéje,

selymes fosztódása, ahogy karollak,

szökken a csönd, alig-libbenése,

hang-zümmögése összetorlozódnak.

Halk neszezése épp hogy érint,

messzi fák kontúrjai árván állnak.

egy apró bogár fénye kacéran int,

édes málna ízét érzem a szádnak.

Percek szisszenése, mozdulatlan órák

el nem haló elegyébe vegyül,

valami ilyesmi lehet a boldogság,

hallod, ahogy az idő elszenderül?!

A sötétség lágy pillái szemeregnek,

mint éjszaka végtelenjét, úgy takarlak,

rád terítem bársonyát a szónak: - szeretlek,

örök őrizői leszünk alvó madaraknak.

2017. 12. 18.