Elkísérlek

Elkísérlek

Elkísérlek, mikor a tiltás

rideg szava szajkózza,

hogy nem szabad.

Mikor az ifjúság

virága szabadon kizöldül

ablakom alatt.

Elkísérlek, amikor

bohókás lelked a szélben

messzire száll.

Mikor játékos kedved

visszhangja a fülemben

muzsikál.

Elkísérlek, amikor a színek

és tarkán szőtt álmok

visszaköszönnek.

Mikor ajkaid szegletén

a mosolyok bárányfelhőként

jönnek.

Elkísérlek, mikor e zord,

konok Élet neked

dirigáltat.

Mikor érzem hogy a búcsú,

s kezed remegése mennyire

fájhat.

Elkísérlek, mikor marasztaló,

puha kacagásid estébe

hullnak.

Mikor óvó tekinteted

sugarai az égbolt kékjéig

nyúlnak.

Elkísérlek, és ne köszönd meg,

libbentsd szét arany fátylát

a könnyeidnek.

Zúgó patakok apró kövek közt,

mint örök hűség habjai,

utat törnek.