JÓ SZÉLLEL, HAZÁIG

JÓ SZÉLLEL, HAZÁIG

Egymagad vagy drágám

a világ-tengeren,

megannyi hóbort csüng

cifra-bús lelkeden.

Vándorok szelével

illansz-tűnsz tova,

pedig szíved tatján

a horgony jókora.

Látlak ha éj sodor,

hallak, ha ég komor,

futó zápor a nevetésed.

Vonz-taszít a messzi távol,

délkörök fáradt sugarából

is kiérzem szívverésed.

Kikötőben álldogálok,

alattam ring a móló,

tudod az Élet nélküled

olyan elmúló.

Adjon az Isten jó szelet,

s tán azt is meghallod:

valaki szeret,

s dúdolod a dalt hazáig,

vagy lehet: ismét szállsz tova,

s csak én vagyok néha ostoba,

és magányos mindhalálig.

2OO3.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

♫♥*♫♥~*♫♥♫♥~*♫♥*♫♥~*♫♥♫♥~*♫♥*♫♥~*♫♥