Szeptember

SZEPTEMBER

Éledezik már a porlepte udvar,

nyüzsög rajta sok kisiskolás,

talonba hull a pinpong, a futball,,

gőzerővel indul a tanulás.

A fejekben még utcazaj szálldos,

az ablakon még ott simul a nyár,

betűk sora a füzetben kacifántos,

belé kandikál felülről a tanár.

Megnyikkan az ősz öreg katedrája,

messzi dombon széllapát suhong,

rábámul hosszan a függöny karikája,

benne álmos légy virtusa búsong.

Vánszorognak az órák, a percek,

de örök élmény a kicsöngetés,

s mint zöldellő szántók a tantermek,

kirajzás után dús a betűvetés.

2002.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Titok

TITOK

Tudod a titkot

nem az tudja,

aki a százat

9 mp. alatt futja.

Kevés 300 kilót is

könnyedén felemelni,

más úton lehet csak bíz

a titokra lelni.

Nem elég hónapokig

az edzőtáborban levés,

a titokhoz, ami szent,

ez bizony édeskevés.

Lehet hírneved,

lehet gazdagságod,

a titokhoz az utat

akkor se találod.

Nem lehet megvenni,

sehol sem árulják,

a titkot a szívekbe

az égiek gyújtják.

Perzselő lángokkal

reá nemesítik,

tüzes fájdalmakkal

körbe ékesítik.

Ez a nyitja az

elrejtett titoknak,

nyoma sem lehet ott

elejtett szitoknak.

Tiéd lesz a titok,

ha megtanulsz szeretni,

szeress hát, a titok

nyitja csak ennyi.

2002.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Eldobtál

ELDOBTÁL

Eldobtál,

lesz aki felvesz,

otthagytál,

lesz aki velem lesz.

Átnéztél,

lesz aki lát majd,

nem kerestél,

lesz aki talál majd.

Senki voltam,

én leszek a minden,

nem csókoltam,

milliót kapok ingyen.

Nem simogattál,

engem ölelni fognak,

te múltba temettél,

valakinek én leszek a holnap.

Eldobtál,

van aki felvesz,

otthagytál,

van aki velem lesz.

Átnéztél,

van aki lát majd,

nem kerestél,

van aki talál majd.

Semmi voltam,

én leszek a minden,

nem csókoltam,

milliót kapok ingyen.

Nem simogattál,

engem ölelni fognak,

te múltba temettél,

valakinek én leszek a holnap.

2002.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Augusztus

AUGUSZTUS

Dőzsöl a nyár. A közelgő

ősz még hátrálva iszkol,

meztelen gyerkőc dézsa

vízben vidáman lubickol.

A felhőtlen ég fény-palástot

penderít elegánsan rája,

a kerítés forró vasán

kiterítve lángol a ruhája.

Mintha nagy üst lenne a kert,

s virágai fortyogó foszfor,

felizzanak benne a nyár

drága színei még utószor.

Számlálva vannak napjai,

mégis, mintha sose múlna,

dúskeblű almafán gyümölcsök

csüngnek a nap csókjától

pirulva.

2002.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Elmegyünk egymás mellett

ELMEGYÜNK EGYMÁS MELLETT

Elmegyünk egymás mellett,

napra nap jön s éjre éj,

hozzám közelít

a bánat,

neked kedvesen más felelget,

nem szürke seregély

körözi frissen mosott

égszínkék ruhádat.

Ki megnevettet,

más az,

kivel legszebb perceid

gyöngysorait töltöd,

s ha sorsom engem ver meg,

jól van az,

hogy boldog legyél, az éghez

azért könyörgök.

2014.

 

Engedj el

ENGEDJ EL

Engedj el, hisz szél a lelkem,

s szél lelkemben nyugtot leltem,

szél vagyok már, úgy ölellek,

rád mosolygok, mint egy felleg.

Messzi járok már az égen,

kicsi pont egy szép emléken,

látod, mintha nem is lennék,

csak egy szemedben fénylő emlék.

Kicsi könnyed nagy tükrében,

messzi járok már az égen,

szél vagyok már, úgy ölellek,

rád mosolygok, mint egy felleg.

1986. - 2003.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Gondolj reám

GONDOLJ REÁM

El se mentem, mégis

léptem nyomán

küszködik a fű,

mikor dörren az ég,

gondolj reám

csak nádi hegedű.

Mikor rázkódik az ég,

gondolj reám,

csak tücsök hív haza.

Oly közel járok hozzád,

oly közel, mégis

messziről szól szava.

1986.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Angyalok álmaival alszunk

ANGYALOK ÁLMAIVAL ALSZUNK

Tajtékzó századok

zúgtak el felettünk,

kihunytak a percek,

és mi nem mehettünk.

Nyomunkból kikopott

a gyermekzsivaj,

most elalszunk hát

angyalok álmaival.

Süllyedünk, látod

az emberfolyam,

mint nyüzsgő gomolyag,

szinte pont olyan,

össze-vissza másznak

mint a hangyák,

némelyikük szeret is

ha hagyják.

Érzem kezed melegét,

szíved lüktető,

lágy leheletét.

Szállnak velünk légáramlatok,

megérintenek időnként

fájdalmas tegnapok,

őszök kimért hűvöse,

megannyi vadcsapás,

borostyán-tekintetekbe

merevült rianás.

De mára már

zúg-zúg az erdő,

szakállas fák bozontjai közt

a tavasz is eljő,

lombok suhognak,

szállnak tarka lepkék,

cikáznak örömtavak felett

fehér hasú fecskék.

A boldogsághoz nem sok kell,

ragadd meg a pillanat haját,

ne mérd magad a mulandósághoz,

a mulandóság majd megmér odaát.

Messze, a gyémánthegyen túl

lakik az Örökkévaló,

gondol egy szépet magában,

s a világra hullik a hó.

Hópehely – látod hogyan száll?

a szürkületben halkan imbolyog,

érintsd meg most a kezem,

hogy érezzem újra, itt vagyok,

s te is itt vagy, itt velem,

ringat-ringat, alszol már?

Szerelem

2003.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Prélude finesse

PRÉLUDE FINESSE

Úsznak a felhők. Béget

a mező ezer kolompja.

Lassan az alkony eléget,

rongy parazsát a nap

szívemre dobja.

Gulyák bandukolnak. Az est

hamvas szőnyeget halkan terít.

Ráncos kézzel pergamenre fest

a vöröslő látóhatár, megölel

s a csöndben kifeszít.

Patak is alig csobban. Kúszik

a sás az éji paplan felé.

Hívogató hangod is elúszik,

álmom szénaboglyája gördül

a dombon lefelé.

2002.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Dallamjuice

DALLAMJUICE

Pazar tavasz van, íme,

fény és rügy virít a fákon,

szavak és dallamok üde íze

ing-leng sok virágba borult ágon.

Nyári tábortűzben táncolnak a szikrák,

pislákolnak fent apró csillagok,

s míg dúdoló angyalsereg tekint ránk,

szállnak felénk boldog holnapok.

Ősz kórusa hulló levelekkel

bodrozó hajunkat körbe szitálja,

odébb fürgén csiripelő verebekkel

egy tölgy nagy fenekét riszálja.

Télen a fakutya sem rest,

rázendít s visít a jég alatta,

kis jégcsapok díszítik az ereszt,

harsány kedvünk szétfut a szabadba.

2014.

*^**^**^**^**^**^**^*

Emlékezem rád

EMLÉKEZEM RÁD

Emlékezem rád, mikor hullámok táncát

látom fodrozni a tengeren,

mikor barna mohák mélabús álmát

szűri át estfényű sejtelem.

Emlékezem rád, mikor a holdat látom

kopár fák között elosonni,

mikor halk léptekkel az erdőt járom,

olyan jó rád gondolni.

Emlékezem rád, ha a dombok átellenében

fiatal őzek kergetőznek,

mikor a suhanó bagoly szemében

tükröződnek színei az ősznek.

Emlékezem rád, mikor halk mennydörgések

távoli hangja idehallik,

mikor nyári, üde széllökések

illata dús hajadba hajlik.

Emlékezem rád, mikor a súlytalan csönd

megüllepszik a réteken,

mint vándornak a csillag fénye fönn,

az vagy te nékem idelenn.

2014.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Margitszigeti anziksz

MARGITSZIGETI ANZIKSZ

Nagy elődei nyomába lépett

már ez a nyár is. Tépett

virágok illatát sodorják

koravén szellőcskék. Bóják

ringva strázsálják a hűs Dunát.

Szerelmespár egymás karolja át

tavaszt idéző csókfüzérben,

a kullogó nap lanyhuló tüzében.

Levélcsúcsokon még serceg a mámor,

önfeledt rigó bokrok közt téblábol.

Kopott padokra települ az árnyék,

minden ellibbenő perc ajándék.

A tisztásokon fürdőző fényözön

szent titkot rejt: a nyár köszön,

ellejti nászos táncát,

gyönyörű, őszi románcát.

E titkot ki tudja, ki sejti,

ég a mosolyát a szigeten felejti.

A hős elmúlás visszahőköl,

a hídon villamos csörömpöl.

Apró kenucskák a híd alatt,

messzi áramlatok - még itt maradt

vékony aranykaréja a nyárnak,

a hullámok foszforeszkálnak.

2002.

A Holdfény kertek alatt című kötetből

Himmelblau

HIMMELBLAU

A hordalék leüllepült,

a zsibongás lecsendesült,

egykedvűn fodrozik az ár,

nádszálon lecsurog a nyár.

Odvas fa mézet perget,

buksi ősz színeket keverget,

a napos part arany-árnyék,

fűszálakkal benőtt a stég.

Rőt levelek kopasz ágon,

víz fölé nyúlnak sárgállón,

tükrözik a mélykék eget,

a sok halpikkely-felleget.

Messzi fenyők legyezősora

kecses opálzöld korona,

dicsőítik a fénykirályt,

ki szarvasként erre járt.

Aszott parton a lábnyoma,

csókját hinti a csormolya,

vérehulló fecskefű a szemét,

gyémántszilánkok szerteszét.

2002.

/Papp Melindának/

A Holdfény kertek alatt című kötetből