Őszi, piros virágok

 

ŐSZI, PIROS VIRÁGOK

Fut az idő, tavaszból az őszbe,

elvirágzik minden ami fájdít,

Élet-halál-csók ájulásba rándít,

ősz, ölelj, ölj, kötözz be…

Mit elvesz az Élet, tán nem is adhat,

holtan is élnek, ím a virágok,

nyargalnak az őszbe a tavaszok, az álmok,

születnek, elmúlnak s megmaradnak.

Szent ájulások tüze, a máglyák,

a hunyó s tűnő örök lobogások,

a mindig egyformák és mindig mások,

vágy-fahasábjaim ím elkívánják.

Semmi már minden, mi marasztal,

a voltam s vagyok s tán lennék,

jövőbe hullt ragyogás, egy emlék,

futó zápor a mezőn tavasszal.

Fut az idő, tavaszból az őszbe,

Élet, halál, csók, szent ájulások,

virítnak az őszi, piros virágok,

ölelj, ölj ősz, kötözz be…

2002.

A Holdfény kertek alatt című kötetből