"Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé." (Zsoltárok 103:13-16)
HOMOKVÁR
Homokszemek az űr tengerén,
egy sóhaj, emberi, ez voltam én.
Atomhangjegyekből szőtt gyermekzsivaj,
aki néha sírt, de nincs semmi baj.
Aki szerette a kócos szántóföldeket,
akinek a könnyű szél mindig integet.
A Lét olyan, mint egy kirándulás,
ha csöndesen élsz, hallod, hogy susog a sás.
A rétek rejtekében a patak hogy csobog,
mint pezsgő víz gyöngye, akik boldogok.
Köszönöm a porban a lábam nyomát,
a madarak énekét, égi fuvolát.
A néhány évtizedben kapott tisztességemet,
barátokat, kik velem ráztak kezet.
Ha majd eljő a hajnal, s búcsúzik az éj,
hiszen ember voltál, hát sohase félj.
Hogy felkap egy tenyérnyi homokvihar,
csak zsibongás az, öröm és gyermekzsivaj.
2023. január 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése