Tartozom egy tánccal

 

Tartozom egy tánccal

Tartozom egy tánccal,
lehet, ez lesz az utolsó.
Jól gondold meg, hogyan
kúszik lágyan a füledbe
végül a kimondott szó.
Én nem titkolok semmit,
immár a lét peremén,
a kezedet fogva ringunk
összesimulva. Könnyedén
pereg le rólunk a gátlás,
a félszeg, tétova elmúlás.
Kaptunk még néhány
percet, bőkezű most a sors,
ne tedd nehézzé a búcsút,
azzal, hogy megcsókolsz.
Ha ennyi adatott is, most
utoljára elveszem a jussom:
engedem, hogy hajad bársonya
egy kicsit a vállamra boruljon.
Bevallom, sok gondolatom
félszeg kereszttüzében,
hogy boldogan fürödtem
a tőled kapott gyönyörű létben.
Nem gondoltam semmire, a
magam könnyűsége nem gyötört,
és felszisszentem, amikor hiányod
egyetlen pillanata összetört.
Tudod, olyan ez a varázslat,
a köszönet érte elhagyja a számat.
Mi történik, talán nem is tudom,
valami visz, elsodor egy érzés,
fáj az öröklét hiánya benned, ó nagyon.
Lassan peregnek le a percek
a homok órán. Ne feljetsd el,
ha lassan kihúnynék, akkor szólj rám!
Mikor elnyel a mélység, az idő
kék tengere ahogyan elszenderül,
a búcsú fájdalma már csak az
enyém lesz, egyes egyedül.


2023. 01. 11.