Gyöngyössy Katalinnak szeretettel
Nyár a hegyen
Most lapozok egyet,
a kacér ifjúság albumában,
feledett évek között babrálok
régi érzések bódulatában.
Aznap Csillaghegyre mentem,
nagy mélabúsan kattogott a hév,
lehet, hogy valakit kerestem,
egyszer ez mindenkit elér.
Peregtek a képek, bájos
ritmus dalolt a mozivásznon,
hirtelen rájöttem milyen az érzés,
amikor teljesül egy titkos álom.
És ragyogott az ég, ontotta
pazarlón a napsugarat,
akkortájt későn jött lapulva az éj
a barakk árnyas romjai alatt.
Halk zene szállt: ne hagyj egyedül,
tudod, hogy neked se jó,
idő kellett bíz, hogy megtanuljam,
milyen súlyos ez a szó!
Sok ezüst por szitált azóta,
a messziről integető évekre,
csak a nyár tüze nem lankadt,
dúskál a hegyen kénye-kedve.
Elrejtettem a képeket, látod,
az ifjúság gyöngyeit hordozom,
pár ősz hajszálam, remélem
megbocsát, és nem veszi zokon.
2023. 01. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése