Szemed alatt a kicsi ér

SZEMED ALATT A KICSI ÉR

Szemed alatt a kicsi ér,

bárhová megyek is, hűen kísér.

Mosolyod parazsát arcomra

törtfényű sugarakkal szórja,

mint üveglencsére hulló

gyémánt-nap, mely nem múló.

Ha jégbe fagyna is két szemem,

ideghártyáit reád felemelem.

Adj olvadást, fűts, égess,

szemérmes megadással éltess,

félve vethessem pillantásaim,

lehunyt szemeidre, ők az álmaim.

Megcsókolom szemeidnek bőrét,

könnyeid sellőszárnyú őrét,

puhán illesztgetem ajkam,

hogy a csók neszezését halljam,

amint rátalál a kicsi érre,

mely nyugodni jobbra tér le.

Így alszunk el összeborulva,

gyönyör pillanatainkba fúlva,

néma vágyaink tétova útján,

mint hajnalcsillagok lehullván

az éjszaka kárpitjáról a mélybe,

mártózva kaszasuhintásnyi fénybe.

Soha nem veszhetünk mi már el,

a világmindenség is, ha elnyel,

a létünk is, ha nem-lét-halál

lesz, bennünket életben talál,

és szemed alatt a kicsi ér,

ajkaimra ott is, örökre pihenni tér.

1986.

A Holdfény kertek alatt című kötetből