ESTI
ELÉGIA
Vékony jég öleli
a suhogó nádat,
a
tó felől meghitt csöndesség
áhítata
árad.
Lágyan
párnázzák a halak
az
iszap melegét,
békésen
ringat imbolygó
csillagaival
az ég.
Oly
szelíd az este,
ma
érettünk áldoz,
búgó
szél dallama száll
síró
harmonikához.
Levelek
hullanak tompán
barna
halomba,
Korhadt
fán ezüstösen csillog
pecsétviasz
gomba.
Fáradt
szemei a holdnak
álmosan
csukódnak,
elpihen
bársonyos fényölében
velünk
a holnap.
Lüktető
erét érzem
törékeny
kezednek,
kis
patakként áramló
halk
neszét a végtelennek.
2OO6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése