DUNAKESZI UTCÁIN JÁROK
Dunakeszi
régi
utcáin
járok.
A
kertek felől rám hajlik
a
hold fénye,
és
fázok.
Kis
utcapiszkok
a
szememben összemosódnak.
Kósza,
vad szelecskék
a
hátukon vonatzajt
hordnak.
Egy
kutya andalog föl-le,
valamit
nem talál.
Szakadt
bakancsában
hogy
toporog messze
a
nyár.
Görgeti
szakadatlan az est
a
hűvös mézet.
Mennék
tova, de
úgy
megragad, átkarol
valami
igézet.
Menjek
vagy maradjak?
A
sötét fürkész-motoz.
Úgy
borulnék most le
gyerekként
a Kedvesem
lábaihoz.
Sarkaiból
lassan kifordul
az
éj velem.
Isten
veled Dunakeszi,
fák,
virágok, Szerelem.
l986.
A Holdfény kertek alatt című kötetből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése