Holdfény kertek alatt

HOLDFÉNY KERTEK ALATT

Oly bágyadt a nap már,

és fáradtak a színek,

keskeny melege arcomat

alig érinti meg.

Csak őszi szél matat,

és futó mosoly

jelzi, hogy az elmúlás komoly,

egyre halkuló szimfóniája,

legszebb perceinket is

lassan az idő

borostyán-börtönébe

zárja.

Lásd,

kezünkön az erekben,

majdan virágzó ágak

vére rebben.

Színarany lesz,

bár most a rozsda marja,

és átsuhan felette

a hála zivatarja.

Csak tűrd, ha rombol,

és ne szólj, ha fáj is,

enyészetre jön majd üde majális.

Kísérnek általam becéző,

szép szavak,

együtt dúdolt dallamok,

és holdfény kertek alatt…

2005.