Hála a cicákért
Apró átutazói vagytok
sok bohókás, röpke percnek,
pillanatok mámorának, amik
végül eltűnésre ítéltetnek.
Nektek a létezés öröme
örök jelenbe vegyül,
az ittlétetekkel az ember
soha nincsen egyedül.
Doromboljátok halkan
a hála suttogó dalát,
dallama vagytok a múló
az időnek, itt és majd odaát.
Ami nektek örökkévalóság,
az érintés gyöngéd simogatása,
és jó hogy nem rontja kedvetek
a mulandóság tudatosulása.
Amikor odabújtok a kezünkhöz,
a szívünk közelébe,
olybá tűnik, mintha az embernek
maradandó lenne az ittléte.
Ámbár végül csak egy csodát
kapunk kegyesen a sorstól,
amikor a tetten ért szeretet
az idő húrján dorombol.
Olyankor milyen jó, hogy
az ember esendő, feledékeny,
képes elidőzni, sok, szép,
bársonyba merevült emléken.
2023. 02. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése