Gyilkos némaság

 

Gyilkos némaság

Csontig hatoló

a formálatlan szó.

Jégveremből sugárzik,

dideregve fázik,

és remegve reszket

lehelete a hidegnek.

Jégtömbje a fagynak,

szétesett szavaknak,

mik belőle jönnek

szilánkokra törnek.

Zord fénytörése ez

sivár éjszakáknak,

földbe merevült fák

a halálukra várnak.

A csontárkokat betemette

a rajtuk trónoló úr,

a némaság vasmarka,

amelyből nem szabadul.

Nincs hangja a csendnek,

rideg és kegyetlen,

mint fájdalomba merevült

sír, betemetetlen.

Kellene egy szó, ami

hóval kisimítja,

a durva rögöket lassan

fölpuhítja.

Kellene egy esdeklő,

enyhülő tekintet,

ami föloldja apránként

kristály könnyeinket.

Amikor a féltő gondolat

egyetlen mozdulatára,

megcsillan a fény

a hajnal sugarára.

S a megbocsátó szó

szabadon kiröppen,

mint a szív madara

elsuhanó csöndben.

2023. 02. 10.

Requiem

 

REQUIEM

Örök megsemmisülést adj, Uram,

az aljasságnak, az emberben fogant

mérhetetlen medrű bűnnek,

a sok gyilkos indulatnak, azoknak,

akik ebben kiteljesülnek.

Akik nyomában a gonoszság

tönkreteszi a békét, a lelket,

ne adj nekik soha megnyugvást,

Tőled áldott ingyen kegyelmet.

Kiknek keze nyomán,

mérhetetlen kín felvirágzik,

s milliók szeme a fájdalomtól

tengernyi könnyben ázik.

Legyen sorsuk örök kirekesztés,

akik szövetkeztek azzal,

akik szövetséget kötöttek

évezredes borzalmakkal.

A kín eméssze őket mindhalálig,

s hogy vigyorognak-e, majd a

gyehenna tüzén elválik.

Akik létezése a gonosz születése,

féktelen halál torz dübörgése,

égig hatoló sikoly, óceánnyi jajszó,

miattuk nyöszörög a haldokló,

a szent, felbecsülhetetlen élet,

rászolgáltak arra, hogy létüknek

az igazságszolgáltatás vessen véget.

Mondja ki felettük az égi bíró,

hogy szentségtelen létük

az emberi méltóságot birtokló.

Legyen sorsuk örök pusztulás,

izzó pokol, létük kegyetlenülése,

a harag gránitszakadéka,

kínok kínjának megtestesülése.

És majd felettük az örök béke

diadalmas ragyogása trónol,

Isten áldott kezének ölelése,

amit milliók hálája megcsókol.

Örök nyugodalmat adj, Uram,

azoknak, akik téged szeretnek,

Te vagy Ura végtelen áldásoknak,

megbocsátásnak, égi kegyelemnek.

Boldogságnak, amely

sosem hervadón kivirágzik,

az öröm könnyei hulló

szivárványának az

örökkévalóságig.

2023. február 08.

Hála a cicákért

Hála a cicákért

Apró átutazói vagytok

sok bohókás, röpke percnek,

pillanatok mámorának, amik

végül eltűnésre ítéltetnek.

Nektek a létezés öröme

örök jelenbe vegyül,

az ittlétetekkel az ember

soha nincsen egyedül.

Doromboljátok halkan

a hála suttogó dalát,

dallama vagytok a múló

az időnek, itt és majd odaát.

Ami nektek örökkévalóság,

az érintés gyöngéd simogatása,

és jó hogy nem rontja kedvetek

a mulandóság tudatosulása.

Amikor odabújtok a kezünkhöz,

a szívünk közelébe,

olybá tűnik, mintha az embernek

maradandó lenne az ittléte.

Ámbár végül csak egy csodát

kapunk kegyesen a sorstól,

amikor a tetten ért szeretet

az idő húrján dorombol.

Olyankor milyen jó, hogy

az ember esendő, feledékeny,

képes elidőzni, sok, szép,

bársonyba merevült emléken.

2023. 02. 07.

Ars poetica

ARS POETICA

Kevés csak annyit tenni,
mit elvárni lehet,
önmagunktól kell szeretni,
s tenni, amennyit én merek!

Tombolhat odakint a kétség,
állhat duhajkodón a bál,
kinek nincsen mersze messzire
menni, léte csak annak akadály.

Testedet bár gúzsba kötheti,
tehetetlen, gyáva gravitáció,
aki szabadnak született, adatott
annak bölcs, égi útravaló.

Ki megismeri az igazságot, a szabadságot
ismeri meg, az igazi élet ízét.
Pazarlón szórja az a boldogság
örök mámorát szerteszét.

A szellemed szárnyalását hát
sohase engedd a mélybe zuhanni,
csak szeretni kell megtanulni,
hinni, bátornak lenni és akarni!

2023. 02. 06.