Hana-Bi
Könnyed szellők
táncolnak az égen,
képek, dallamok, illatok
körbe ülnek. Szikrázó fények
halványkék derűje honol
szép ívű ajkain remegve
tengerparti nyárnak.
Futkosnak, itt időznek,
fürdőznek a gyors időben,
mielőtt tovaszállnak.
A bőkezű perc ha marasztal,
mint nyíló virágok tavasszal,
a szemedben az örök
korok ifjúságát látom.
A csönd dallamai betakarnak,
ringása puha alkonyatnak,
érzéseknek, halkuló
szelíd szavaknak,
hogy ne fájjon.
Nem illik a sorsot hibáztatni,
az Élet így is bőkezűn
osztott időt, emléket,
a percek végtelenjét
szőtte csokorba nekünk.
Kéz a kézben, lásd a fűzfák
is hajladoznak már, és
hosszasan integetnek,
amikor elmegyünk.
2024. 09. 03
