Emlék

 

EMLÉK

Ég szőtte üde kékség,

jóindulat és szívesség.

Őszinte bókok és barátok

akiket együtt jókedvűn,

békében, nyugalomban

látok.

A perc hosszasan

nyújtózik és türelmes,

egyik felhő a másikra

néz, akibe szerelmes.

Sok felnőtt és gyerek

mosolya ahogy villan,

árnyképe a búnak

árkon bokron át

elillan.

Vidáman szökken a szél

és hátra tekint,

jövőre ugyanitt lesz

találkozó megint.

Hol szeretet van,

ott szomorúság nincsen

sem semmi kétség,

önfeledt nyár,

illatok, ízek, hangok,

áldott testvériség.

2024.11. 12.

HANA-Bi

 

Hana-Bi

Könnyed szellők

táncolnak az égen,

képek, dallamok, illatok

körbe ülnek. Szikrázó fények

halványkék derűje honol

szép ívű ajkain remegve

tengerparti nyárnak.

Futkosnak, itt időznek,

fürdőznek a gyors időben,

mielőtt tovaszállnak.

A bőkezű perc ha marasztal,

mint nyíló virágok tavasszal,

a szemedben az örök

korok ifjúságát látom.

A csönd dallamai betakarnak,

ringása puha alkonyatnak,

érzéseknek, halkuló

szelíd szavaknak,

hogy ne fájjon.

Nem illik a sorsot hibáztatni,

az Élet így is bőkezűn

osztott időt, emléket,

a percek végtelenjét

szőtte csokorba nekünk.

Kéz a kézben, lásd a fűzfák

is hajladoznak már, és

hosszasan integetnek,

amikor elmegyünk.

2024. 09. 03

Majd egyszer ha a valamely árnyék...

 

Majd egyszer ha a valamely árnyék...

Az életnek minden szép perce

az elmúlás elleni tiltakozás,

tűnődés, hogy vajon szeretsz-e

s mi végre az eszméletre jutás?

Hogy adatott a sorsnak általam

sok ifjonti hiúság, bánat és öröm,

pillanatnyi lét, talán áldástalan,

hogy volt, mégis megköszönöm.

Majd egyszer ha a valamely árnyék

elidőz egy romos téglafalon,

eltűnődöm, mintha én lennék

ott csöndesen és hallgatagon.

Meg leszel majd létem nélkül

hisz Tiéd az örökkévalóság.

Vágy, szó, érzés elporlik végül,

tőlem is elillan a szomorúság.

24.01.09.