A szivárvány híd túloldalán

 

A szivárvány híd túloldalán

Barátnak lenni

hatalmas ajándék,

de olyan friss a seb

és tüntetőn fáj még.

Ami tőled tellett,

köszönet és hála,

hogy emlékezhetem

sok közös kirándulásra.

Nem gondol rá az ember,

hogy gyorsan tova szállnak,

az esőkönnyek utáni szép

színei a szivárványnak.

Nem gondolunk rá, hogy

majd a vége nehéz lesz,

hogy egyszer hirtelen

ideje jön az elengedésnek.

Amikor kis buksi fejed,

csöndesen elszenderül,

úgy érzi magát az ember,

hogy lehetetlenül.

Mikor összetörik benne

a kapott ajándék,

az érzés hirtelen összerezzen

és a szívében fáj még.

Jó utat, Mitérsz,

kedves, hűséges barátom,

a szivárványon túl vár rád,

könnyű, háborítatlan álom.

Békés nyugalom, már sehol

nem számolt, nem jegyzett évek.

Úgy vagyunk mi is mindannyian,

mint felhőként könnyen szálló,

szélbe pergő emlékek.

2008. - 2023. 06. 27.