A
SZÍV
MEGRABLÁSA
Fáznak
a harangok
a
ködben,
hintáznak
a hangok
a
csöndben.
Sejtelmes
daraszemcsék
szitálnak,
rejtelmes
neoncsövecskék
vibrálnak.
Hidegbe
burkolóznak
a
szobrok,
dideregve
sustorognak
a
bokrok.
Alszanak
a halak
a
patakban,
virrasztanak
a parazsak
a
napban.
Árnyékok
szétrebbennek
az
éjben,
lábnyomok
letérdepelnek
a
sötétben.
Jégcsapok
ereszkednek
a
fákra,
gombák
terpeszkednek
a
mohákra.
Valamerre
ágyat vetnek
a
szerelemnek,
reggelre
megrablói lesznek
a
szívemnek.
1995.
A Holdfény kertek alatt című kötetből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése